Bár minden internetes oldalon leírják hogy nem szabad, azért az ember mégiscsak elkezdi magán keresni a terhesség jeleit. Én is ezt tettem. De semmi. Eltelt egy nap, kettő, és minden rendben volt. Elmúlt a szédülés. Nem volt hányinger, mellfeszülés, semmi. De nem baj, hisz még csak egy két nap telt el vasárnap óta, mit is várhatok.

Aztán péteken elkezdtem vérezgetni. Először csak lassan, keveset, majd egyre jobban, és vasárnap minden tüntével, hasgörcs, mellfeszülés, megjött a menstruációm.

Nem baj, megnéztem a neten, ez nem jelent semmit (-:

Sokaknak megjött, meg vérzett, meg minden. Mindenki megnyugtatott, minden terhesség más, még bármi lehet.

Azért hétfőn elmentem a nőgyógyászhoz, akik sajnos rossz hírt modnott. Megvizsgált ultrahanggal és nem látott semmit. Határozottan állította, hogy nincs terhesség.

Összeomlás, sírás, egy-két napig, de hát az élet megy tovább. Megmondták, hogy kb 20-25 % az esélye, sőt nálam, mivel már 41 vagyok, ez még kevesebb.

A beültetést követő 10. napon azért el kellett menni egy hcg tesztere. És láss csodát. Van hcg-m. 63. Ez akár terhesség is lehet. Gyors telefon a nőgyógyásznak, aki azt mondta, hogy mivel a 10. napon ez igen alacsony, akár méhen kívüli terhesség is lehet.

Újabb ijedelem. A méhen kívüli terhesség nem vicces. Ha késői szakaszban veszik észre, nagyon rossz vége lehet. De általában 1% az esélye. Jóóóóóó lombiknál 3%. De még az is nagyon kicsi.

A 12. napon újabb hcg teszt. (Ja igen, a hcg-t egy olyan rendelőben csináltattam meg, ami a centrum lab-bal van kapcsolatban, reggel leveszik a vért, és délután már öt körül már meg is van az eredmény, kb 4.000 forint.) Szóval, ennek az ereménye 171. Újabb emelkedés, de már megint nagyon kicsi.

A nőgyógyász ijedten, hogy ez méhen kívüli terhesség, az osztrákok pedig: óóóó ez még simán lehet terhesség.

Így ott álssz, és nem tudod hogy mi van, mi történik veled, kinek kell hinned. Az egyik feled elhiszi, hogy igen, a másik viszont már érzékeli a méhen kívüli terhesség tüneteit.

15. nap. Újabb vérzés. Ez már nem mensturációs, egyszerűen csak vérzek. Nem erősen, de folyamatosan. Szédülés, vérzés, hasfájás. Ennyi a tünet.

16. nap, a hcg 343.

22. nap, a hcg 434.

Másnap irány Bécs, ultrahang.

Kis fiatal doktornő vizsgál és kérdezget. Lát valami cisztát a méhemen. Bár nem értettem, mert az eddig nem volt ott. Fáj a hasam? Szédülök? Vérzek? Igen, igen, igen.

Ő beszélt, a magyar hölgy fordított, én értetlenkedtem. Nem értettem, hogy most mi van, mert még mindig mindenről beszéltek. Lehet, hogy terhes vagyok, lehet hogy nem, és lehet, hogy méhen kívüli terhesség. Teljes zavar. Menjek el még vérvételre, és ha csökken a hcg, akkor nincs terhesség. Ha nő, akkor bármi lehet. De ne aggódjak, mert fagyasztattam még le petesejtet, szóval ha mégsem jön össze, akkor még mehetek.

Aztán határozottan rákérdeztem: akkor ha csökken a hcg akkor nem vagyok terhes, ha nő, akkor pedig méhen kívüli terhességem van? Igen volt a válasz.

Reggel irány a vérvétel, és délutánig izgulás, hogy csökken vagy nő?

25. nap, hcg 312. Csökkent.

Ismét felhívtam a nőgyógyászt, aki azt mondta, hogy rendben, akkor kezd elhalni.

El kell még mennem egy ultrahangra, de azt már hozzá, és még további hcg-k, amíg el nem múlik teljesen.

Ennyi volt az én történetem.

Nem azért írtam le ezt az egészet, hogy bárkit elijesszek a lombiktól. Ami velem történt annak az esélye valóban csak pár százalék.

Az hogy miért történt mindez, nem lehet tudni. Sem a klinikát, sem magamat nem akarom hibáztatni, egyszerűen csak így hozta az élet, és remélhetőleg minden rendben lesz.

Nem tudom, hogy megróbálom e még egyszer. Azt biztos hogy elsőre nincs az ember felkészülve a sok viszontagságra ami ér. De meg lehet csinálni, mert én is megcsináltam egyedül, félve a tűktől, a kórházaktól, a gyógyszerektől, a műtétektől és az orvosoktól.

Szóval, fogjon bele mindenki akinek nem lehet természetes úton gyermeke, mert meg lehet csinálni, ha elég erősek vagyunk!!!!

(Azt hiszem az árat nem írtam le: a donor 1.000 euro, a beavatkozás a gyógyszereken kívül 2.860 euro.)