Bár minden internetes oldalon leírják hogy nem szabad, azért az ember mégiscsak elkezdi magán keresni a terhesség jeleit. Én is ezt tettem. De semmi. Eltelt egy nap, kettő, és minden rendben volt. Elmúlt a szédülés. Nem volt hányinger, mellfeszülés, semmi. De nem baj, hisz még csak egy két nap telt el vasárnap óta, mit is várhatok.

Aztán péteken elkezdtem vérezgetni. Először csak lassan, keveset, majd egyre jobban, és vasárnap minden tüntével, hasgörcs, mellfeszülés, megjött a menstruációm.

Nem baj, megnéztem a neten, ez nem jelent semmit (-:

Sokaknak megjött, meg vérzett, meg minden. Mindenki megnyugtatott, minden terhesség más, még bármi lehet.

Azért hétfőn elmentem a nőgyógyászhoz, akik sajnos rossz hírt modnott. Megvizsgált ultrahanggal és nem látott semmit. Határozottan állította, hogy nincs terhesség.

Összeomlás, sírás, egy-két napig, de hát az élet megy tovább. Megmondták, hogy kb 20-25 % az esélye, sőt nálam, mivel már 41 vagyok, ez még kevesebb.

A beültetést követő 10. napon azért el kellett menni egy hcg tesztere. És láss csodát. Van hcg-m. 63. Ez akár terhesség is lehet. Gyors telefon a nőgyógyásznak, aki azt mondta, hogy mivel a 10. napon ez igen alacsony, akár méhen kívüli terhesség is lehet.

Újabb ijedelem. A méhen kívüli terhesség nem vicces. Ha késői szakaszban veszik észre, nagyon rossz vége lehet. De általában 1% az esélye. Jóóóóóó lombiknál 3%. De még az is nagyon kicsi.

A 12. napon újabb hcg teszt. (Ja igen, a hcg-t egy olyan rendelőben csináltattam meg, ami a centrum lab-bal van kapcsolatban, reggel leveszik a vért, és délután már öt körül már meg is van az eredmény, kb 4.000 forint.) Szóval, ennek az ereménye 171. Újabb emelkedés, de már megint nagyon kicsi.

A nőgyógyász ijedten, hogy ez méhen kívüli terhesség, az osztrákok pedig: óóóó ez még simán lehet terhesség.

Így ott álssz, és nem tudod hogy mi van, mi történik veled, kinek kell hinned. Az egyik feled elhiszi, hogy igen, a másik viszont már érzékeli a méhen kívüli terhesség tüneteit.

15. nap. Újabb vérzés. Ez már nem mensturációs, egyszerűen csak vérzek. Nem erősen, de folyamatosan. Szédülés, vérzés, hasfájás. Ennyi a tünet.

16. nap, a hcg 343.

22. nap, a hcg 434.

Másnap irány Bécs, ultrahang.

Kis fiatal doktornő vizsgál és kérdezget. Lát valami cisztát a méhemen. Bár nem értettem, mert az eddig nem volt ott. Fáj a hasam? Szédülök? Vérzek? Igen, igen, igen.

Ő beszélt, a magyar hölgy fordított, én értetlenkedtem. Nem értettem, hogy most mi van, mert még mindig mindenről beszéltek. Lehet, hogy terhes vagyok, lehet hogy nem, és lehet, hogy méhen kívüli terhesség. Teljes zavar. Menjek el még vérvételre, és ha csökken a hcg, akkor nincs terhesség. Ha nő, akkor bármi lehet. De ne aggódjak, mert fagyasztattam még le petesejtet, szóval ha mégsem jön össze, akkor még mehetek.

Aztán határozottan rákérdeztem: akkor ha csökken a hcg akkor nem vagyok terhes, ha nő, akkor pedig méhen kívüli terhességem van? Igen volt a válasz.

Reggel irány a vérvétel, és délutánig izgulás, hogy csökken vagy nő?

25. nap, hcg 312. Csökkent.

Ismét felhívtam a nőgyógyászt, aki azt mondta, hogy rendben, akkor kezd elhalni.

El kell még mennem egy ultrahangra, de azt már hozzá, és még további hcg-k, amíg el nem múlik teljesen.

Ennyi volt az én történetem.

Nem azért írtam le ezt az egészet, hogy bárkit elijesszek a lombiktól. Ami velem történt annak az esélye valóban csak pár százalék.

Az hogy miért történt mindez, nem lehet tudni. Sem a klinikát, sem magamat nem akarom hibáztatni, egyszerűen csak így hozta az élet, és remélhetőleg minden rendben lesz.

Nem tudom, hogy megróbálom e még egyszer. Azt biztos hogy elsőre nincs az ember felkészülve a sok viszontagságra ami ér. De meg lehet csinálni, mert én is megcsináltam egyedül, félve a tűktől, a kórházaktól, a gyógyszerektől, a műtétektől és az orvosoktól.

Szóval, fogjon bele mindenki akinek nem lehet természetes úton gyermeke, mert meg lehet csinálni, ha elég erősek vagyunk!!!!

(Azt hiszem az árat nem írtam le: a donor 1.000 euro, a beavatkozás a gyógyszereken kívül 2.860 euro.)

Mint írtam a petesejt leszívás kedden volt, és 3-5 napnak kellett eltelnie a bültetésig, így a nagy nap vasárnapra esett. A klinikán vasárnap is végeznek beültetéseket így, hogy ne kelljen szabadságot kivennem a vasárnapban állapodtunk meg.

Szintén a 10 órás időpont volt, ismét fél órával előtte kellett megérkezni. Mivel itt már nem volt érzéstelenítés meg semmilyen egyéb jellegű vizsgálat, így szépen újra bevittek a szobába. Sajnos itt ültem egy órát. Hogy miért, az nem derült ki, gondolom a dokinak voltak még egyéb elfoglaltságai. Ez eléggé nem volt jó. De végül is egy kisérő ülhet veled a kis szobában is.

Aztán újra vetkőzés, irány a műtő.

Erről nem nagyon sokat tudok írni. Még ott a műtőben is eldönthettem, hogy egy vagy két petesejetet ültessenek vissza. Én a kettő mellett döntöttem, így nagyobb az esélye, hogy legalább az egyik megtapad.

Fel az asztalra, ott kb 10 másodperc alatt behelyezték, kis pihenő a kis szobában, és indulhattam is.

Nem voltak bennem különösebb érzések. Úgy voltam vele, hogy annyira bizonytalan még ez az egész, hogy nem szaladok még babaruhát vásárolni.

Ettől a naptól kezdve kellett szednem az Estrofem tablettát reggel és este egy szemet, és az Arefram nevű kúpot, amit háromszor egy nap kellett használnom.

Elvileg ezek progeszteront tartalmaznak, amik segítik a megtapadást, és segítik felépíteni a nyálkahártyát.

A kúptól elég sokat szédültem, de egyéb mellékhatása már nem volt egyiknek sem.

Hétfőn reggel már mentem is dolgozni, és vártam a fejleményeket.

Mivel vasárnap este 21.50-kor kellett beadni az utolsó óriás adag hormont, így a petesejt leszívás pontosan kedden reggel 09.50-re esett.

Sajnos előző nap még kaptam egy e-mailt, hogy azonnal menjek el aids és hepatitis szűrésre vérvételre. Mondtam, hogy ez azért itthon nem igazán így működik, mind a vérvétel, mind az eredmények igen sokat váratnak magukra. Ezután persze kiderült, hogy nem is fogadnak el itteni eredményt, csak és kizárólag egy bécsi labor, vagy az ő saját laborjuk által kiadott eredményeket. Végül is abban maradtunk, hogy a punkció előtt leveszik a véremet is, és akkor minden rendben lesz.

Fél tízre oda kellett érni. Egy egészen kicsit kuszára sikerült az egész. Mivel a magyar hölgy még nem volt ott (mint kiderült ő kedden 10-re jár) ezért szépen leültünk a váróterembe. Egyszer csak megérkezett egy nővérke, hogy menjek vele. Bevitt egy szobába, és mutatta, hogy vetkőzzek le. Itt már igazán rámtört a pánik. Hisz nem értettem, hogy mit akar, és hogy egyáltalán mi fog velem történni, ha nem értem egy szavukat sem. Felhívtam a kis kapcsolatomat, aki mondta, hogy már perceken belül ott lesz, nyugodjak meg.

Megérkezett. Mivel szerencsére szoknyába mentem, ezért nem kellett mindenféle lepleket magamra tekerni. Így mentünk is a műtőbe.

Szépen felfektettek az asztalra, majd levették a vért. Bejött a doki, aki megvizsgált, mivel még mindig fájt a hasam, de mindent rendben talált.

Aztán beszúrták a helyi érzéstelenítőt, és attól kezdve nem emlékszem semmire.

Csak már arra, hogy felültetnek, és mondtam hogy szédülök. Átkísértek a másik szobába, ott lefektettek, kaptam infúziót, vizet, meg kis sütiket, és ott voltam még kb. egy órát.

Aztán indulás haza. Egész úton kába voltam még, szóval nem tanácsolom senkinek, hogy vezessen, vagy egyedül menjen egy ilyen beavatkozásra.

Másnap kiderült, hogy 18 petesejtet szedtek ki, amiből 11-et sikerült is megtermékenyíteni.

Az, hogy mikor történik a beültetés, annak volt függvénye, hogy hogyan fejlődnek a kis embriók.

Bár másnap én már mentem dolgozni, azért aki megteheti szerintem egy két napot maradjon otthon, mert nem jó érzés egész nap fájó, feszülő hassal mozogni és dolgozni.

Még egy tanács, és ez a székrekedésre, mert azt hiszem ezzel elég sokunknak van-lesz ezzel ebben az esetben problémája, és nekem ez vált be: reggelire egy pohár natúr joghurt, belekeverve egy evőkanál zabkorpa, egy evőkanál utifű maghéj. És valamivel lehet ízesíteni. Egy két nap, és egész jól helyre áll minden. És mégegy, ami most egészen elérhető áron is van: eper!

És most jön majd a beültetés!

Szó volt már eddig is a donorválasztásról, most egy kicsit bővebben.

Itthon, és a Szófiai klinikán is a dán spermabankból lehetett választani. Ha felmentek a weboldalukra, nagyon sokféle donor van fent, ártól függően elég sok információt meg lehet szerezni. Még akár a hangját is meg lehet hallgatni, sőt olyan is van, akinek gyermekkori képe is fel van töltve.

Na, ez Ausztriában máshogy van.

Ki kellett töltenem egy papírt, amin fel kellett tüntetnem, hogy kb. milyenre vágyom.

Szemszín, hajszín, bőrszín, magasság, testsúly. Nagyjából ennyi. Ez 1.000 euro. Amikor ez megvan, akkor a klinika a megadott paraméterek alapján, kiválaszt egy donort.

Ez azért felvet egy kis aggodalmat, Hisz olyan kevés az információ. Vagy mégsem? Lehet, hogy annál jobb minél kevesebbet tudunk róla? Hisz mindent úgysem árulnak el. Hisz úgysem ismerjük. Lehet, hogy kedves, lehet hogy nem. Lehet hogy okos lehet hogy nem. Lehet hogy helyes, lehet hogy nem. Ezt soha nem fogjuk megtudni.

Ami információ van még, hogy nyilván átmegy egy egészségügyi és pszichológiai vizsgálaton, tehát reméljük, hogy ezek a paraméterek rendben vannak. Plusz még annyit tudunk, hogy az ottani donorok mind osztrák állampolgárok.

És ennyi.

Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ez elég-e, de nem igazán van más választási lehetőség.

Így maradt az általuk kiválasztott donor, és csak arra gondok, hogy nem számít a biológiai apa, hisz az én gyermekem lesz.

Kedves Olvasók!

Először is elnézést hogy ilyen régen nem írtam, de egy kicsit megsűrűsödtek az események, és gondoltam amikor már letisztulnak, akkor tudok egy szép és mindenre kitérő összefoglalót írni.

Akkor onnan kezdem, hogy sok sok utána járás, idegeskedés, szervezkedés és némi fondorlat után, sikerült elintézni, hogy mégiscsak Bécsben történjen meg a beültetés.

Ezt nem is nagyon ragozom túl, mindjárt a közepébe is vágok, és elkezdjük a hormonkezelést.

Azt már írtam régebben is, hogy az ott kapott terhesvitamin (Gynefam) totálisan kikészítette a szervezetemet. Hányinger, szédülés, sok evés, hányás, hízás, fogyás, mellfeszülés, hasfájás minden megvolt, így önhatalmúlag úgy döntöttem, hogy nem szedem. Bár eléggé szorgalmazták, mert hogy elvileg ez is elősegíti a teherbe esést, de nekem ez nem ment.

A hormonkezelés megkezdése előtt még ki kellett mennem Bécsbe. Itt aláírtam a szerződéseket, amiket persze egyáltalán nem értettem, mert németül voltak, de hát a szükség nagy úr. Megvolt a beavatkozás előtti utolsó ultrahang, ahol mindent rendben találtak szerencsére, és utána felírták a hormoninjekciókat. Ezeket itthon ki tudtam váltani, bár árban nincs nagy különbség itthoni és ottani árakban, de gondoltam így egyszerűbb.

Itthon a nőgyógyász tudja felírni őket, és a gyógyszertárban ahová én járok, megrendelésre hozzák őket, másnapra itt is vannak.

Merional:

Az én adagom, összesen 1.800 NE (nemzetközi egység), amit esténként kellett beszúrni 225NE és 300NE, naponta felváltva. A kiszerelése 75NE adagokban van, de nem kell megijedni, nem kell háromszor négyszer szúrni. Fel kell szívni egy adag oldófolyadékot, hozzá a három vagy négy hormont egy injekcióba, és akkor ezt beadni. Rettegek az injekcióktól, de végül is nem volt más választásom, meg kellett tennem egyedül. Minden egyes nap külön fel kellett készülnöm lelkileg. Szertartás szerűen csináltam, fürdés, aztán szívogatás, alkoholos törlés, és puff, beszúrtam a hasamba. Ki lehetett bírni (-:

A gyógyszer ára, bár most nem fogom pontosan tudni, de azt hiszem egy tízes csomag 23.000 forint. Nekem ebből két dobozzal kellet, plusz még négyszer egy darab.

Ez hét napig tartott, a menstruáció második napjától kellett elkezdeni.

Orgalutran:

E közben jött az Olgalutran. Ezt készen lehet kapni, nem kell kevergetni, szépen kibontod és beszúrod. Ennek 12.000 forint volt darabja. A 6-7. napon kell a Merionnal együtt, szóval itt van két nap, amikor egyszerre két szuri van. Nem jó, de abszolút túlélhető.

Hatások:

Én egészen jól viseltem őket. Volt két hatásuk, a folytonos fáradtság és a székrekedés. Miután már négy napja küzdöttem vele, úgy döntöttem, hogy mivel még ugye baba sehol nincs, így nyugodtan használhatok hashajtót. A második nap után be is vált.

Amikor vége lett az injekció kúrának, akkor irány Bécs. Megnézték 13 petém érett meg. Hét az egyik oldalon hat a másikon.

Ez szupi, örültünk, de aztán jött egy kis leforrázás, mert még adtak némi hormoninjekciót. Még 300NE Merionalt, még egy adag Olgarutlant.

Plusz, mivel kedden reggel lett esedékes a petesejt leszívás, így vasárnap este még be kellett szúrnom 3 adag (ez is előre elkészített injekció) Decapeptyl-t. Persze azonnal nekiestem az internetnek, hogy mi ez, és elég csúnya dolgokat írtak róla, amitől jól megijedtem. De végül is nem volt gáz, egy kicsit bedagadt a torkom és ennyi.

Mivel ezeket a hormonokat itthon már nem volt lehetőségem megvenni, ezért ezt ott a klinikán vásároltam meg, összesen 110 eurot fizettem érte.

Itt még kaptam egy gyógyszert, ami viszont már arra volt jó, nehogy túlstimuláljanak, ez a Dostinex. Esténként kellett bevenni egy szemet hét napig. (Ebben sajnos nem vagyok már biztos, de azt hiszem, hogy 50 euro volt.)

Ekkor már eléggé fájt a hasam, aminek persze rögtön utána néztem az interneten (-: . Azt írták, hogy ez lehet a túlstimulálás eredménye. Újabb ijedtség. De itt már nem volt visszaút, gondoltam, úgyis kedden megyek, és akkor szépen meg fogják nézni.

És akkor itt, készen álltam arra, hogy elvégezzék a beavatkozásokat.

Folytatom...

Sziasztok!

Tudom, régóta nem írtam, de volt egy kis szünet (megint).

Szóval: mivel karácsonykor két hétig zárva volt a bécsi klinika, így úgy döntöttem, hogy januárban fogok neki újult erővel a teendőknek.

Felvettem a kapcsolatot a klinikával, és a nőgyógyászommal, és igen sok egyeztetés után a következőkre jutottam:

A menstruáció második napján kell elkezdeni a hormonok beadását. Ez elvileg injekciós kúra, amit hasfalba kell beadni (persze ezzel még vannak problémáim, mivel egy sima vérvételtől is rosszul tudok lenni (-:

Hét napon keresztül kell a Merional nevű hormont (ezt itthon is szokták használni). Naponta 225 NE (nemzetközi egység). A gyógyszertárban 10 * 75 Ne kiszerelésben kapható, tehát kb. 2 doboz kell. Ennek doboza kb. 23.000,- forint.

Ez után a 6-7. napon kell beadni a Orgalutran nevű hormont, 1-1 ampullát, aminek darabja 12.000,- forint.

Nem biztos hogy mindenkinek ugyanez az adagja, hisz valószínűleg mivel már 41 éves vagyok, így többet kell, hogy kapjak.

Elvileg a hatodik napon kell menni az első ultrahangra (sajnos azt még nem sikerült kiderítenem, hogy ezt itthon meg lehet-e tenni) és utána 2-3 naponta kell még menni, összesen háromszor.

Ha a petesejt a megfelelő mértékben működik már, utána jöhet a már eddig leírt petesejt leszívás, majd kb 6 nap múlva a beültetés.

Mivel kaptam a kinti klinikán terhes vitamint, ezért január elején elkezdetem szedni.

Nem semmi!

Hasfeszülés, hányinger, émelygés, sok evés, mindez egyszerre. Szinte mint amikor már várod a babát, csak éppen az összes rossz tünet jön, baba nélkül. Csodás!

Egy idő után rájöttem, hogy ha este veszem be vacsora után, akkor a gyomorsav már nem is bánt annyira (-:

Sajnos mostanra kiderült, hogy a kinti kapcsolattartóm a magyar hölgy, elmegy februárban szabadságra, pont abban az időben, amikor én készen állnék mindenre.

Így sajnos mivel nyelvi korlátaim vannak, az egészet át kell ütemeznem márciusra.

Azért ne ijedjen meg senki. Ha beszéltek valamilyen nyelvet, valamint nem egyedülállóak vagytok, azért jóval egyszerűbb az egész.

Bár az időt mindenképpen rá kell szánni, hisz én 2014. októbere óta járom a klinikákat, az orvosokat, a laborokat, és még mindig nincs itt az alagút vége. Néha inkább olyan, mintha egyre csak távolodna (-:

Márciusban jelentkezem, addig is mindenkinek sok sikert!

Akkor egy pár szót a spermadonorról.

Kaptam egy kis prospektust, ebben összesen 13 donor adatlapja van feltüntetve. Nemzetiség, szemszín, hajszín, magasság, testsúly, foglalkozás, vércsoport.

weboldal: http://dk.cryosinternational.com

Ez a 13 donor azonnal megrendelhető, egy két napon belül, a Szófiai klinikán van. Amennyiben nem innen választok, úgy az átfutási ideje 30 nap.

A weboldalon sokkal több információ van. Esetenként meg lehet hallgatni a donor hangját, meg lehet nézni fényképet a már megszületett gyermekeiről, van aki még külön reprezentál is magáról.

Érdemes megnézegetni, ha valakinek azért fontos (és gondolom mindenkinek fontos) hogy ki a gyermeke apja.

Elvileg lehet olyat is kérni, aki névvel van fent (persze ez jóval drágább) és akkor majd egyszer ha gondolod, megmondhatod a gyerekednek, hogy ki a biológia apja.

Bár én nem hiszem, hogy ez sokat számít, hisz az apa valószínűleg iszonyatosan messze lakik, és egyébként sem valószínű, hogy kialakulna egy jó kis apa lánya-fia viszony.

Ja igen, az árakról nem írtam:

inszeiminácó: 221 euro

lombik: 1.472 euro

donor: 313 euro

Ehhez jön még a terhességi vitamin, amit kaptam ingyen, plusz a hormon injekció kb. 100 euro. Az ultrahangos vizsgálatok ami 2-3 alkalom, 40 euro/alkalom.

Azt hiszem ezek a nagyobb tételek amik a vizsgálatokhoz kapcsolódnak, ehhez persze jön még az utazások díja, és ha Bulgáriában kint kell aludni, akkor a szállás díja.

Amint jön az újabb fejlemény megírom, hátha mégiscsak tudok segíteni valakinek (-:

Sziasztok!

Bár azt hiszem, senki nem olvassa a blogot, azért mégis folytatom (-:

Szóval, mint az már megírtam a bécsi Kinderwunschzentrum-ba kaptam időpontot. Szerencsére a megadott időpontra minden leletem meglett, így egy héttel az időpont előtt mindent ki is tudtam küldeni nekik e-mailen és már csak az izgatott várakozás volt hátra.

Reggel háromnegyed hétkor indultunk, hogy viszonylag nyugisan oda tudjunk érni. 9 óra 50 perckor kb leparkoltunk pár száz méterre a klinikától, majd megpróbáltunk parkolójegyet vásárolni. Sajnos Bécsben nem működik a viszonylag egyszerű pénzbedobós rendszer, hanem trafikokban lehet parkolójegyet vásárolni. Gyorsan be is futottunk egybe, ám ott nem volt, és valami villamosmegállóban kellett volna megvennünk, amit nem találtunk. Lényeg a lényeg, hogy 36 euros büntetés már várt is ránk, amikor pár perces rohanás után visszaértünk.

Na mindegy, több is veszett Mohácsnál, így ezek után már rohanás be a klinikára, így pontban 10.00-kor meg is érkeztem.

Ez egy semmi extra klinika, kb. mint nálunk a Kaáli, semmi pucc, mindenki kedves, mindenki beszél németül és angolul (bár ez rajtam nem segített (-:

Nem nyújtom nagyon, a lényeg:

KÉT LEHETŐSÉG VAN:

- inszemináció - ez ugye az amikor csak úgymond befecskendezik a spermát, és vagy összejön vagy nem. Itt kaptam egy egészen új információt, ennek kb. az én koromban 10-20% az esélye. Ebben az esetben hormongyógyszert kell szedni, majd ugye Szófiába elmenni, itt szépen egy nap alatt megcsinálják, haza, majd várakozás a terhességi teszt eredményére. Ezt akár 5-6 alkalommal is meg lehet ismételni.

- lombik (IVF) - itt kiveszik a petesejtet, és testen kívül összepároztatják, aztán visszateszik (konyhanyelven). Ennek az esélye az én koromban 30-40%. Itt hormoninjekciót kell beadni magamnak, kettő héten keresztül, és 2-3 alkalommal vissza kell menni Bécsbe, hol ultrahanggal megnézik a petéket (40euro / alkalom).

Ezután utazás Szófiába, ahol egy nap a petesejt levétele.

Majd 5-7 nap múlva lehet menni a megtermékenyített petékért, amit visszatesznek. Ekkor egy nappal előtte ki kell menni az altatás miatt, de másnap megcsinálják, és lehet is jönni haza.

A donorválasztásról később.

Elvileg itt a klinikán 100 euro az első konzultáció, de a magyar lány szerint van, hogy ezt nem kell kifizetni. Ez nálam is így történt, bár az nem derült ki, hogy mi alapján döntik el.

Volt egy ultrahangos hüvelyi vizsgálat, plusz valamilyen vérvizsgálat, bár ezt nem igazán értettem, hogy miért kellett. Ez 50 euro volt és készpénzben kellett kifizetni.

Nagyjából ennyi történt, így aztán még elmentünk vásárolgatni. Aki még nem járt Bécsben, az ne készüljön nagy dologra. a Maria Hilfe Strasse-ra mentünk. Itt minden üzlet ami van, az itthon is megtalálható, csak jóval drágább. Lejártuk a lábunkat és semmit nem vettünk (-:

Igazából az egész út elég lelombozó volt. Belegondolni abba, hogy ha ma Magyarországon minden úgy működne ahogy az kellene, akkor erre az egész tortúrára nem lenne szükség.

Ha Ausztriában, Bulgáriában, Szlovákiában és Csehországban jó a külföldi sperma, akkor itt miért nem???

Miért kell kitenni több száz nőt, és párt annak, hogy egy rutin eljárás miatt több ezer kilométert tegyen meg, és több ezer eurot fizessen ki azért, hogy gyermeke születhessen?

Azt hiszem ezt nem fogom tudni megfejteni, így szépen belenyugszom abba, hogy ez egy rögös út, de megéri...

Karácsonykor szünet van a klinikán, így van egy hónapom arra, hogy ismét nekirugaszkodjak és összeszedjem magam, és addig is ne veszítsem el a hitet abban, hogy valaha gyermekem születik.

Üdv a Manóblogon!

Ezzel a kis naplóval segíteni szeretnék azoknak az egyedülálló nőknek, akik gyermeket szeretnének vállalni ma Magyarországon és kicsit már túl vannak a tinikorukon.

Egy jelenleg is folyamatban lévő dologról írok, ami 2014. októberében kezdődött, de a malmok nagyon lassan őrölnek (-:

Elég későn érő típus vagyok, így 40 felé közeledve éreztem azt, hogy itt az ideje a gyermekvállalásnak. Mindig tudtam, hogy szeretnék, de nem éreztem még úgy, hogy magamon kívül másra is felelősséget tudnék vállalni.

Azt nem részletezném, hogy miért vagyok egyedül, egyszerűen így hozta a sors. Soha nem voltam a túlzott kötöttségek híve, mindig is nagyon jól megértettem magam magammal.

Szóval, egy-két évvel ezelőtt nemcsak a vágy fokozódott már fel bennem a gyermekvállalás iránt, hanem anyagi körülményeim is lehetővé tették, hogy még egy emberkét eltartsak, így gondoltam, hogy akkor belefogok a mesterséges megtermékenyítésbe.

2014. októberében járunk:

Először természetesen a nőgyógyászomhoz indultam. Évek óta hozzá járok, így mikor felvázoltam a terveimet, nem igazán lepődött meg. Rögtön javasolt egy orvost a Kaáli Intézetben, akivel az egészet elkezdhetem.

Első lépésként egy petevezeték átjárhatósági vizsgálatot kellett elvégeztetnem. Ez a SOTE-n történt. Reggel bementem, kb. olyan dél körül került rám a sor. A SOTE-n akkoriban eléggé kaotikus volt a helyzet építkezés miatt, de simán ment minden. Volt egy kis elzáródás, amit át kellett törni, az nem volt éppen kellemes. Egy igen erős menstruációs görcshöz tudnám hasonlítani. Aztán vissza az ágyikóba, és elvileg másnap reggel lehetett volna hazamenni, de mivel nem igazán szeretem a kórházakat, így bár nem volt szép tőlem, de még aznap délután taxiba vágtam magam, és elillantam. Otthon nem volt jó. (Ez egy picit az egyedüllét átka (-: ) Eléggé begörcsöltem, de vettem be görcsoldót, ami sokat segített. Pár napig még éreztem a hasamban fájást de az is elmúlt és minden rendben volt.

Ezután felhívtam a Kaáli Intézetet, ahol 2015. március elejére !!!!!!  adtak időpontot. Bár azt többször elmondták, hogy a koromnál fogva (40 éves már akkor elmúltam) nagyon sürget az idő, de úgy tűnik, ez itthon 4 hónap várakozást jelent. (Mi lett volna ha nem sürget az idő?)

Azt tudni kell, hogy Magyarországon jelenleg a törvények szerint, ha már elmúltál 40 éves és egyedülálló vagy, akkor engedélyezett a mesterséges megtermékenyítés, és államilag támogatott is, ami azért igen nagy segítséget jelent anyagilag. Először inszeminációt végeznek (ezt kétszer-háromszor ismétlik meg, ha nem sikerül, akkor jöhet a lombik), ami akkoriban 60.000 forint volt, és egy spermadonor ára 50.000 forint, így az egyéb gyógyszeres és vérvételes és nőgyógyászos vizsgálatokkal együtt is megfizethető a beavatkozás. ( A lombik már jóval drágább, de ne menjünk ennyire előre.)

Igazából márciusig nem volt teendőm a várakozáson kívül, így izgatottam vártam az első találkozást.

2015. március:

Megérkeztem a Kaáliba! Nem kellett sokat várnom, a megadott időpontban be is hívtak. A doktor úr elmondta, hogy igen, valóban lehetőségem van a mesterséges megtermékenyítésre. El kell végeztetnem egy csomó vizsgálatot, majd el kell menni a Krio, vagy bármelyik másik spermadonort árusító intézménybe, ott kiválasztani a donort és kész. Erre két hónapot kaptam, május elején kellett minden papírral visszamennem. Első konzultáció 15.000 forintba került.

Vizsgálatok:

A nőgyógyásznál rákszűrés, valamint ureaplasma, mycoplasma, chlamydia teszt. Ez kb 2-3 hetet vesz igénybe, amíg megvannak az eredmények. Valamint Ő tud beutalni a mindenféle hormon vérvizsgálatokra. Ez már kicsit neccesebb. Menstruációhoz kötött, és hát valljuk be, hogy az állami szférában nem működnek túl olajozottan dolgok, így résen kell lenni, hogy minden eredmény meglegyen.

Háziorvosnál belgyógyászati vizsgálat, valamint szükség van még vércsoport meghatározásra, vércukor terhelésre, véralvadás mérésre.

Sajnos nem sikerült mindent elintéznem ingyenesen. Egyszerűen az idő, és a segítőkészség hiánya, rákényszerítettek arra, hogy visszamenjek a Kaáliba, és bizonyos vérvizsgálatokat ott csináltassak meg. Ez még pluszban kb 40.000 forint volt, de végül a május elejei időpontra mindent sikerült összegyűjtenem. Sajnos azért itt sem úgy mennek a dolgok mint egy fizetős intézményben elvárható lenne. Például a pénztárra hosszú perceket kell várni mert épp nem ül bent senki, és volt, hogy olyan vizsgálatot számoltak fel, amit el sem végeztek. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ezt utólag korrigálták.

Egyedül a donor nem volt meg a megadott időpontig, úgy voltam vele, hogy ha esetleg bármi baj van velem, akkor fölösleges ezt elintéznem, hisz felhívtam őket, és elmondták, hogy ha odamegyek hozzájuk, és kiválasztom, akkor pár nap alatt átküldik a Kaáliba, és minden rendben.

Ide még annyit, hogy Magyarországon csak névtelen és arctalan donort tudsz választani, maximum van egy bővített adatlapja, ami azt hiszem, hogy többe kerül, de idáig sajnos már nem jutottam el. Általában (vagyis akkor még így volt) Dániából származó minták vannak. Sajnos a magyar férfiak nem igazán adakozóak. Bár védelmükre legyen mondva, hogy nagyon hosszú és bonyolult procedúra, amíg megvizsgálják és kiválasztják őket.

2015. május

Az összes vizsgálati eredménnyel és sok sok reménységgel a zsebemben visszamentem a Kaáliba. Megnézték a kis papírjaimat, majd nagyon kedvesen és kicsit ködösen tájékoztattak arról, hogy itthon az ÁNTSZ betiltotta a külföldről származó donor behozatalát, magyar donor viszont nincs. Nem tudják, hogy meddig fog tartani, de egyenlőre akkor ez az egész donor dolgot le kellett állítani. Szóval akinek (akár pároknak, akár egyedülállóknak) szüksége van donorra, az oldja meg. Ami a már fent említett "készlethiány" miatt, szinte lehetetlen.

Paff. Kicsit tovább tartott amíg felfogtam ezt az egészet, de végül sikerült, és hát nem voltam boldog. Na jó, kicsit összetörtem, elveszítettem a reményt, és összedőlt egy világ bennem... Ekkor kicsit jegeltem az egészet, mert nem nagyon tudtam, hogy most mitévő is legyek.

Aztán (persze egy nagyon jó barátom segítségével) de kimásztam a gödörből, kihúztam a homokból a fejem, és úgy döntöttem, hogy ez mégsem maradhat ennyiben, így további lehetőségek után nézek.